Évértékelő 2023

Idén a lelkesedésem egy f(x)=x2 függvénnyel írható le leginkább (U alakja van, legtisztábban akkor, ha a másodfokú függvény paraméterei: a=1, b=0, c=0., most maradjunk ennél). Nagyon vártam ezt az évet, mert még az év elején rengeteg lehetőség ígérete lengett a levegőben. Megélhettem, milyen kikerülni az egyetem padjai közül, és belevetettem magam a tanítási gyakorlatba. Kipróbálhattam, milyen írónak lenni megjelent könyvvel a hátam mögött. Teljesen új élethelyzet volt számomra minden tekintetből, ez adott egy nagy lökést közvetlenül az év elején.

Aztán ez a lelkesedés rohamosan csökkent mindenféle tényező hatására. A tanítás során rájöttem, hogy elfáradok benne az egészségügyi állapotomra való tekintettel, ezért főállásban nem valószínű, hogy tudnám csinálni, mert ott még több órát kellene tartanom, mint amennyit most "bevezetésnek" kaptam. Megjegyzem, a szak, amit csinálok az egyetemen, egy 6 éves osztatlan tanár szakos képzés, így szerintem érthető, ha azt mondom, kellemetlen volt a felismerés.

Ha már a kellemetlen felismeréseknél tartunk, többen kérdeztétek, mikorra várhatú új könyvem, erről is szeretnék szólni, ha már írós blog. Év eleje felé jött a hír a kiadótól, hogy a gazdasági válság okán több kéziratot nem tudnak megjelentetni tőlem, többek között a pozitív lektorit kapott mesekönyvemet sem. Akkor még nem fogtam fel igazán, hogy ez mit jelent, ezért elkezdtem új kiadót keresni, el is küldtem a kézirataimat (mert több is van a fiókban) ide-oda, és csillogó szemmel vártam a válaszra.

A narrátor itt szeretne közbeszólni, hogy válaszok alig érkeztek, és ami jött is, annak 100%-a elutasító vagy furcsa módon pozitív. Azért furcsa módon, mert kaptam visszajelzéseket pár kiadótól, hogy tetszik nekik a kéziratom, és szeretnének foglalkozni vele, de itt hagyok néhányat a visszajelzések közül szigorúan névtelenül, úgy kerekebb lesz a kép:

"Köszönjük megtisztelő felkeresését! 

Sajnos a mi kiadónk is küzd a jelenlegi gazdasági helyzetben. Nem tudunk sajnos új szerzőket és kiadványokat bevállalni. 

Remélem, sikerül  kiadót találni és kiadni a könyvét."

"Bevallom nem volt könnyű dolgom, mert az ifjúsági könyvek nem a legerősebb profilunk, de a próza meggyőzőtt - örömmel jelenthetem, hogy elnyerte tetszésemet a kézirat. Részünkről tovább tudunk lépni, el tudunk kezdeni beszélni a folytatásról.

Kérdésem a kiadvány finanszírozására vonatkozik. A kiadó pályázati lehetőségei végesek, a pályázati döntések miatt a megjelentetésre nem ritkán egy-másfél évet is várni kell, és sohasem lehetünk biztosak a pályázat kedvező elbírálásában. Ezért kérdezném Elizát, van-e esetleg olyan pályázati vagy más támogatási lehetősége, amellyel a megjelentetést biztosíthatnánk. Ez azért kulcskérdés, mert biztos anyagi háttér nélkül nem láthatunk munkának, addig tehát, amíg ez nincs meg, csak a megjelentetési szándékunkat jelezhetjük, az érdemi munka csak a költségkeret megteremtése után kezdődhet."

"...sajnálattal rögzítem, hogy pénzhiány miatt nem tudjuk a könyvet kiadni, pályáztatást pedig a nálam levő, bevetésre kész, számos kézirat miatt nem merem ígérni."

Összesen 45 helyre küldtem be kéziratot. És igen, olyan helyekre küldtem be az írásaimat, ahol a kihozott könyvek között szerepelnek gyermek- és ifjúsági regények, tehát nem "téves fiókba" kerültek. Azt hiszem, tiszta sor, mennyire alábecsültem a helyzetet, de nagyon együtt tudok érezni az Aranymosás megszűnése során lehetőségektől elesett szerzőkkel. Mert igen, idén megszűnt az Aranymosás regénypályázat is, ami sok éven át működött, és írós körökben a legismertebb pályázat volt.

De hogy ne csak negatívat mondjak, előfordult, hogy bár nemet kaptam adott kiadóktól, de csatoltak az üzenethez bátorítást, adtak tanácsokat, hogy mit lenne érdemes csinálnom, valamint hogy ne adjam fel, próbálkozzak tovább, stb. Mindez nagyon jól esett az adott személyektől, és nagyon szépen köszönöm, mert nélkületek szerintem már bizonyára közelebb lennék a feladáshoz. Illetve hálás vagyok a sok jó könyvért, ami megjelenhetett az Aranymosás keretei között, és a kiadónak is, amiért bizalmat szavazott az Ózonőröknek. Köszönöm a szerkesztők, lektorok, műszaki munkatársak, marketingesek és mindenki odaadó és lelkiismeretes munkáját, ti tartjátok életben a könyvpiacot, és csoda, amit csináltok!

Na, de vissza az évértékeléshez. Kicsit el is tűntem a social media felületeimről, bár a Facebookon megkezdett Ózonőr Társaság kihívásait sikerült végigvinni. De más közösségi portálon a Facebookon kívül szinte egyáltalán nem voltam aktív. Úgy éreztem, nincs értelme, és belefáradtam. Nem segített a dolgon az sem, hogy vegyes fogadtatásban részesült az Ózonőrök. A könyv nagyjából 12 éves korosztálynak szól, általános iskolás gyerekekről, és nincs benne semmi romantika. A könyv azonban Vörös Pöttyös kategóriába került, ami egy előzetes elvárást hoz magával, miszerint érettebb szereplők érettebb konfliktusai, illetve kiemelt fókuszú romantika az, amire az olvasó számít, amikor a kezébe veszi a könyvet. Nem azt kapja, ez tény. Amiatt szomorú voltam, hogy a célközönséget nem igazán sikerült így elérni a könyvvel, de már elfogadtam. Nyomon követtem különféle portálokon, hogy miként viszonyulnak az emberek az Ózonőrökhöz, és természetesen megértem, valamint nagyon sajnálom, ha többen úgy érezték/éreztetétek, hogy nem ilyen könyvet akartatok, vagy nem tetszett nektek, hiszen minden befogadói élmény valid és fontos. Igyekszem megfogadni az építő tanácsotokat!

 Illetve nagyon örülök, hogy azért sokan szerettétek is a könyvet, és köszönöm mindenkinek, aki elolvasta az Ózonőröket!

Az idén változtak az olvasási és írási szokásaim is. A keresztény hit, ami soha egy évben nem volt olyan erős az életemben, mint idén, megváltoztatott. Már nem érdekelnek bizonyos témák és alzsánerek, helyette nyitottam más irányba, és igyekszem felfedezni olyan olvasmányokat, amikkel eddig nem foglalkoztam. Sok keresztény könyvet olvastam magamhoz képest, és jövőre még többet szeretnék. A YA és a gyerekkönyvek még mindig szerelmeim, de a tanítás miatt már nem tudtam ugyanazzal a szemmel olvasni a gimis regényeket, mert mindig eszembe jutott, hogy én már a másik oldalon vagyok. A fantasy zsánerével kapcsolatban pedig rengeteg kérdés volt a fejemben, de ez kezd kitisztulni, és továbbra is imádok világokban kalandozni. Már szinte egyáltalán nem olvasok erotikus regényeket (azok a könyvek kivételek, ahol nem ezen van az elsődleges fókusz, és nagyon elmossa a testiséget költői eszközökkel a szerző), nem is tervezek erotikusat írni többé, így a Leta Hollin néven használt Wattpad és blogoldalamat is megszüntettem. Ez egy kicsit kínos, mert a szakdolgozatomat is erotikus regényekről írtam, de nem akarom letagadni, hogy ez hozzám tartozott, és alapjában vévé nincsen ezzel semmi rossz. Én változtam, nem a könyvek, ilyen előfordul.

Azt hiszem, ennyi mindenről szeretnék beszélni 2023 kapcsán. Térjünk át 2024-re. Mi várható? Mire számíthattok tőlem? A válasz nagyon egyszerű lesz: fogalmam sincs. Ha Isten is úgy akarja, 2024-ben kézhez kapom a diplomámat, amiért annyit dolgoztam az elmúlt 6 évben, és ha elég jól megtanulok vezetni, jogosítványt szerzek. Terveim és lehetőségeim vannak, de azt nem tudom, melyik irányba sikerül tovább mennem. De valamerre menni fogok. Az írást sem hagyom abba, rengeteg történet vár arra, hogy végre papírra vessem őket. Arra azonban nem tudok válaszolni, mikor lehet olvasni azokat, ennek okát fentebb olvashattátok. Egy valami biztos. 2023-ban a hit része lett az életemnek. 2024-ben azt akarom, hogy a középpontja legyen. Így az írásaimban is találkozhattok valószínűleg burkoltan ilyen tartalommal, ha úgy döntötök, hogy továbbra is olvastok tőlem. :)

Most a változás ígérete és a bizonytalanság miatt lelkes vagyok. Jól esik, hogy bármi lehet, bárki lehetek, és nem kell mindent irányítanom, ezért a függvény és a lelkesedésem ismét fent van az év közbeni lent után. Készen állok elengedni ezt az évet, és csak előre tekinteni. Ami nekem szól, meg fog találni. Ebben nem kételkedem.

"de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Filippi 3:14)